Az előző években is voltam már tervezetten márnázni ősszel, több-kevesebb sikerrel, de mindannyiszor elmaradt a nap végén az az érzés, amikor a horgász elégedett a halak etetésre történt reagálásával, és közel maximális teljesítményt nyújtott. Így néhány dunai márnázás tapasztalatával nekivágtam ezúttal a Tiszának, ami azért egy könnyített pálya országunk legnagyobb folyójához képest. Annak ellenére, hogy nagyon szeretem a forgalommentes, horgászok által kevésbé látogatott helyeket, ezúttal Szolnok belvárosában pecáztam egy gyönyörű helyszínen. Ennek is megvan a saját hangulata, hiszen a pecás háta mögött a jó időben gyerekekkel, unokákkal sétálgató felnőttek, kutyák és gazdáik jönnek-mennek, jelezvén, hogy városi környezetben vagyunk.Míg a Dunán a 20-25-30 grammos úszókat sem lehet érdemben lassítani, úgy a Tiszán a vízáramlás sebessége lehetővé teszi a 8-10 grammos gömbölyű úszóval való kényelmes úsztatást. Lapos úszóval a csalinkat akár a vízsebesség felére is csökkenthetjük úgy, hogy az egyenletesen a fenék fölött 1-2 cm-el haladjon az úszó és az ólmozás előtt. Nagyon fontos, hogy a csalink már az etetési sáv elején szépen egyenletesen ússzon, hiszen a folyóvízi úszós horgászat egyik alapja a helyes csalivezetés. Bukdácsoló, fel-fel boruló, elakadozó csalivezetéssel csak véletlenszerűen tudunk egy-két halat zsákmányolni. A szerelék 16-os főzsinórra kötött 10 grammos lapos illetve forgástest alakú úszóból, 14-es előkéből és 12-es horogból állt.
5 kg. sajtos etetőanyagot (száraz állapotban), 6 kg folyóvízi földdel, fél liternyi angolmorzsával, fél liter forrázott csontival kevertem össze úgy, hogy annak állaga a legkeményebbre gyúrható legyen. Itt a hozzáadott víz mennyiségével pontosan kell bánni, mert a szükségesnél kevesebb víz használata esetén nem bírjuk keményre nyomni a gombócot, több víz esetén pedig ellágyul a meggyúrt gombócunk. Ez a mennyiség kb. 20-25 liternyi etetőanyagot eredményez, melyet nem könnyű sem keverni, sem mozgatni, de ennek hiányában nem lehet eredményes a márnahorgászat.
A pontosan kimért vízmélység szintén kulcsfontosságú. Rövid ereszték esetén a csalink nem fogja elérni a mederfeneket, hosszú ereszték esetén az úszónk elakadozik, bukdácsolni fog. A kb. 2.5 méteres vízmélységre ezért kb. 20 cm-t még ráhúztam a szereléken annak érdekében, hogy a csalizott horog az úszó visszatartásakor a fenéken sodródjon. Az etető gombócokból a horgászat kezdetén 6 darabot dobtam be oly módon, hogy azok a bot spiccétől folyásiránynak megegyezően kb. 40 cm-rel essenek a vízbe, illetve a bot spicctől ugyanennyivel igyekeztem azokat rövidebbre dobni.
A lapos úszó pontos és egyenletes vezetéséhez szükséges, hogy a szerelékünkön az úszó és a botspicc távolságát adó zászló 100-120 cm legyen az állóvízen alkalmazott 60 cm-hez képest. Úsztatáskor célszerű az úszót 2-3 méterrel a gombócok becsapódásának helyétől feljebb dobni, hogy az úszónk már az etetési sáv előtt „szépen” ússzon. Ez számomra azt jelenti, hogy kb. a folyó sebességének felével egyenletesen engedjük a csalinkat végig az etetési sávon addig, amíg a bothosszunk ezt lehetővé teszi.
Amennyiben ezt jól csináljuk, úgy a pontosságnak hamarosan márna a jutalma. A kapások általában a botspicc végétől 2 méterrel lejjebb jelentkeznek kétféle módon. Egyik esetben elrántja úgy az úszónkat, hogy kis figyelmetlenség és késés esetén már a gumit is húzza a botból, másik esetben pedig jól érzékelhető tempóban, de azért ütemesen elmeríti az antennát. Jut eszembe – gumi! A fehér illetve kék színű hydrolastic, vagy ezekkel egyenértékű más csőgumi tökéletesnek bizonyult. Nem olyan nagyok ezek a halak, hogy ennél erősebb gumi használata indokolt lenne, előnye viszont, hogy a fárasztást jól kiélvezhetjük segítségével.
Nyári időszakban ezen a partszakaszon nagy tömegben van jelen a karikakeszeg, mely sok esetben teszi munkássá és talán unalmassá a horgászatot. Amint a vízhőfok 12 celsius fok köré ér, eltűnnek a karikák, megjelennek a márnák. Járulékos halként foghatunk ebben az időszakban még jászkeszeget, balint, és …. gébet. 🙂
Amennyiben az etetési ütemünk megfelelő, el fog következni az az időszak, mikor a márna összeáll az etetésünk körül. Ez az igazi ajándék, ekkor érzi a horgász, hogy megérte kicuccolni a mázsányi felszerelést. Etetési ütem? Kétfélét alkalmaztam. Egyik esetben 3 kétkezes gombócot dobtam be kb. 15 percenként, a másik esetben kb. 5 percenként dobtam egyet. Ez utóbbi ütemre és az itt alkalmazott gombócokra később még kitérek.
Ugyan a fogott halak átlagsúlya 1 kg. körül mozgott, mégis volt közöttük olyan, ami a folyó harmadáig is képes volt kihúzni a gumit, ezzel a mögöttem lévő járókelőknek is élményt szolgáltatva. Más, hasonló méretűek a sodrással szemben haladva húzták a cájgot, lehetőséget biztosítva ezzel a bothossz topsetre való rövidítésére.
No, és akkor a ragasztott csonti. Mint ahogy az „öreg” dévér szúnyogot eszik, úgy a márna a csontit szereti legjobban. Ezúttal a kővel nehezített és megragasztott kukacokat a következő módon használtam fel. Kicsi, jérce tojásnyi gombócokat gyúrtam a ragasztott csontiból, majd ezeket nehéz etetőanyaggal körbevéve készítettem kétkezes gombócokat. A képen jól látszik, hogy ezek a kétkezes gombócok nem óriásiak. Ennek oka, hogy a kisebbeket fizikailag könnyebb kézzel keményre szorítani. A nagyobb, de nem eléggé tömörített gombócok hamarabb szét fognak esni a becsapódás után.
Ezen gombócok 5 perces dobása hozta meg az igazi pecát, ahol egy-egy időszakban kapást kapás, halat hal követett.
Ezen a képen látható igazán, hogy a botvég és az úszó közötti zászló 1- 1.5 méter.
Összességében 15 márnát és egy gébet fogtam a nap során, ami egy nagyon jó pecának mondható. Képzeljétek csak el, ezt egy nem létező terítékfotón? Milyen kép lett volna az?
Leginkább lapos úszóval horgásztam ezúttal, ami nem jelenti azt, hogy gömbölyűvel ne lehetett volna legalább ilyen eredményesen úsztatni a folyón. Egyszerűen ehhez volt inkább kedvem. Megfigyelhető volt még, hogy a kora reggeli és a délutáni órákban tudtam csak halat fogni. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy amikor a nap közel merőlegesen süt be a letisztult, nagy átlátszóságú vízbe, akkor a halak minden etetési trükk és fortély ellenére sem merészkednek ki a part menti sávba. Ezen időszakot én sem horgászattal, mint inkább ebédeléssel, pihenéssel, sétálgatással töltöttem a gyönyörű őszi időben. Érdemes ezért az őszi időszakban is korán kelni az eredményes horgászathoz.
Üdvözlettel: Krakkó Tamás