BÚÉK_2021…!

Évekkel korábbra nyúlik vissza egy eset, mely mára lassacskán hagyománnyá válik, hiszen évről évre az év első horgászatát Göblyös Attila egyesületi tagunkkal közösen követjük el. Kezdődött ez annak idején a finomszerelékes szakágban január első hetében akár lékről sneci bottal, akár versenyládáról match bottal, majd az utóbbi években folytatódott a pergetéssel. Így január elején mégis csak ennek van itt az ideje. A körülmények ugyan sokszor befolyásolják a döntéseket és a lehetőségeket, de aki igazán elszánt, annak a siker hosszú távon nem marad el. A hőmérséklet lehetővé teszi az állóvizek horgászatát, így egy olyan tározót választottunk helyszínül, ahol a nyári időszakban nem, vagy csak nagyon korlátozottan lehet halat fogni a buja növényzet takarása miatt.

Egyesületünk elnöke is velünk tartott ez alkalommal, így mondhatni, hogy “kis csoportos” társas pecázás valósulhatott meg.

Fagy nincsen, szabad horgászható vízfelület és persze sár az van! Ilyenkor azért fel szoktam tenni magamnak a kérdést, hogy “…Itt mindenki hülye? Itt, …. mindenki”!

Izzadtságos munkával és komoly odafigyeléssel lehet csak közlekedni egy-egy olyan szakaszon, ahol a növényzet össze van nőve.

A közel egy órányi erőfeszítés után a felkelő nap fényénél a szabad vízfelület látványa tárul elénk, ahol ilyenkor csuka lakik. A víz sekély, itt, ott még mindig aljnövényzettel borított. Jól meg kell választani a csalit, de felkészültek vagyunk…

Az első halat Lajos fogta a nádfal előtti nappal megsütött vízrétegből, majd

én következtem egy lebegő wobbleren rajtavesztett hallal. A csukák várakozáson felüli egyedsúllyal rendelkeznek, így élményben többet kapunk a megszokottnál. És az Attila “teniszütője” …. zseniális.

Attila is bekapcsolódik a sorba, így közel egy óra horgászat után már mindenkinek van hala. Lajos elsősorban a kanalakat, Attila a wobblereket dobja szívesen. Én mindkettőt “löktem” felváltva annak függvényében, hogy éppen melyik volt eredményes a horgásztársaimnál… 🙂 Ha már a wobblereknél járunk, akkor azt érdemes tudni, hogy téli időszakban sekély vizeken ahol az aljnövényzet még megtalálható, nagyon korlátozottan lehet csak jól vezetni az úszó, vagy süllyedő fahalakat. Nem könnyű ugyanis eltalálni azt, hogy az úgy jöjjön fenék közelben, hogy a növényzetet nem szedi össze. Így egyszerűbb lebegő csalikat alkalmazni. Ezen csalikat ráadásul sokkal lassabban lehet bevontatni, ami nagyon fontos a téli hidegvizes időszakban. Erről korábbi írásokban már említést tettem.

A mai menüsdobozok, halnak és horgásznak egyaránt, minek utána mind a horgász,

… mind a hal táplálkozott.

A nem túl nagy méretű sügér odaütött a hozzá képest nagy csalinak. Rajtavesztett, de neki is csak egy gyors fotó erejéig kellett a szárazon maradnia.

Lajos és Attila időszaka következett, fej fej mellett haladva fogtak egy-egy halat, míg én jobbára megfigyelő maradtam. Miért dobja ilyen terepen Lajos előszeretettel a kanalat? Egy részről, mert fele annyi horog van rajta mint a wobbleren, így nehezebben akad el a növényzetben. Más részről a súlya miatt könnyebb vízközé engedni úgy, hogy az a meder alját ne érje el, de fenék közelben legyen, harmad részről pedig a csuka hideg vízben nagyon jól eszi. Ehhez azért kell a gyakorlott kéz, ami életet ad a vasnak.

Minden kedves egyesületi tagunknak kívánok Boldog Új Évet 2021-re, legyen részünk feledhetetlen horgászélményekben a pihenés és kikapcsolódás érdekében. Vigyázzunk a halra!

Üdvözlettel: Krakkó Tamás


Legfrissebb Hírek