Folyóvízi tavaszi keszegezés

Most, hogy a koronavírus helyzet egyre súlyosbodik, az állami szabályozások is egyre szigorodnak, melyeket analóg módon lekövetnek a civil szerveződések intézkedései is.  Így a horgász rendezvények is egymás után kerülnek lemondásra vagy elhalasztásra. Az egészségügyi helyzet elvárásainak is megfelelve úgy döntöttem, hogy ezen a tavaszon leginkább egyedül fogok háborítatlan, emberek által ritkán látogatott horgászhelyeken pecázni. Kézenfekvő tehát, hogy az általam tavasszal nagyon kedvelt Keleti-főcsatornát választottam. Nem hasonlítható ez a fajta peca az ásott tavak kiülős, pontyos jellegű pecájához. Míg az állóvizeken az etetőanyag és a csali is egy helyben marad, addig a folyóvízi horgászatnál ez másképpen van. Sok horgásztól hallani nap mint nap, hogy: “Nincs ebbe’ a Keletibe’ hal”. Van itt bizony hal, csak van három nagyon fontos dolog is. Csalivezetés, csalivezetés és csalivezetés. És ezt a legkifinomultabb módon kell csinálni. Kis túlzással mondhatom, hogy ameddig nem fogunk halat, addig bizony a csalit nem megfelelő módon kínáljuk fel.

Az elmúlt három hétben több szakaszt is megpecáztam. Igyekeztem olyan szakaszokat, helyeket keresni, ahol kevés emberrel találkozhatok. Leginkább kislányom társaságát választottam, melyet kiegészítettem egy-két olyan régi horgászkapcsolat felelevenítésével, akik hozzám hasonlóan több éve és ráadásul nagyon eredményesen horgásszák tavaszi időszakban a Keletit. Ez az oka, hogy viszonylag kevés fotóval rendelkezek ezen horgászatokról, de a lényeg azt hiszem látható lesz.

Az év első pecája, ahol ugyan folyamatosan volt hal az etetésen, de méretben még elmaradtak a várttól. 2-3 szép dévér már került a karika keszegek és bodorkák közé, de az összsúly így sem haladta meg a 2-3 kg.-ot. Látható, hogy a Tisza áradása miatt a víz színe itt még inkább sárga, mint opálos, ezzel együtt nagyon jó peca volt.

Fentebb már említett horgásztársam ugyan ebben az időszakban egy másik szakaszon testesebb vegyes zsákmányt ejtett, melyet rögtön elirigyeltem tőle. Nagyon fontos a kapcsolattartás más horgászokkal, a tapasztalatok szűk, de megbízható körben való megosztása.

Ez a zsákmány már egy héttel később esett, egy másik szakaszon és helyen. A víz tisztult és melegedett, a nappali hőmérséklettel együtt. Délutánra a víz felső rétege ilyenkor akár 1-2 fokkal is melegebb lehet. Az ilyen minőségű és mennyiségű halra mondható, hogy élmény számba menő!

Ezen információk után én is ringbe szálltam, és ugyan még messze voltam a fenti 12-13 kg.-os zsákmányhoz a magam 4-5 kg-jával, de ezen halak átlag mérete már meghaladta a 20 dkg.-ot. Innen fotót sajnos nem tudok közölni. Aztán pénteken, a kijárási korlátozás bevezetése előtt egy nappal gondoltam egy nagyot. Kicsit talán meg is ijedtem, hiszen ekkor még nem volt arról információm, hogy mivel fog ez a korlátozás járni. Gondoltam az lesz a legjobb, ha még gyorsan pecázok egyet. És milyen jól tettem!

Remek zsákmány egy remek horgászvízből. Csend, nyugalom, madárcsicsergés. A szemközti gáton egymással játszadozó nyulak. A csendet rendszeresen megtörő fakopáncs kopogása, valamint a nádban mellettem folyamatosan motoszkáló menyét és egy kis pele. Nem hiányzik a zsibongás, az egymás kerülgetése, az alkalmazkodás. Mára leginkább csak olyan vízben pecázok, ami folyik…

Üdvözlettel: Krakkó Tamás


Legfrissebb Hírek