Kalapemelés versenyhorgászaink előtt a pergető szakágban

IPCC 2020 selejtező, Látóképi-tó

Igen rangos pergető versenyen végzett első helyen Kocsel Zsolt és Hajdu Tamás párosa, így a több fordulós  verseny első látóképi selejtezőjéből rögtön a döntőbe horgászták magukat. A dobogóra két Hajdú-Bihari csapat is felállhatott, ez külön öröm a megyei versenyéletben. A dobogó második fokán ugyanis szintén megyénk két kiváló horgásza, Pinczés István és Lós József állhatott. Gratulálunk a díjazottaknak!

Az alábbiakban a győztes fiúk mesélnek érzésekről, élményekről, sikerről, taktikáról, halakról.

Kocsel Zsolt: “A szombati edzésnapot kihagytuk, úgy véltük rosszabb idő lesz, mint amilyen valójában lett. A verseny reggelén vasárnap elég kellemetlen időjárás fogadott, sólyázás közben érdeklődtünk az ismerős csapatoktól az edzésnapon történtekről, de többen azt nyilatkozták, hogy nem maradtunk le semmi lényegesről. A korábbi években taktika nélkül horgásztunk az IPCC-n, ezen most változtattunk. Megegyeztünk Hajdu Tamás csapattársammal abban, hogy a lehető legkevesebb helyváltással végighorgásszuk a versenyidőt, nem mozgunk feleslegesen. Partközelben elég jól meg tudjuk fogni az ott található halfajokat, de a süllőfélékkel az elmúlt évek versenyein nem volt szerencsénk és nem is erősségünk a gumihalas finompergetés. Taktikánk része volt, hogy reggel a még nem bolygatott akadókon süllőt és kősüllőt fogunk, majd a partszéli halakat célozzuk. Úgy gondoltam, ha egyszer sikerül jól elindítani a versenyt az akadókon, és marad idő partszélben horgászni, akkor akár dobogóra is állhatunk, bár a cél az első tízbe jutás volt. Jó szokásunkhoz híven, ezen a versenyen is az utolsó rajtszámok egyikét húztuk, de most a szerencse mellénk állt. Kevesebb, mint 4 óra horgászat után két süllőt, két kősüllőt és egy harcsát tudtunk mérlegelni egy méreten aluli süllő és harcsa mellett. Ezután partszélben hamarosan megfogtuk a két fekete sügeret, amiben mindketten elég jók vagyunk, azt hiszem. Célhal maradt a csapósügér és a balin, csukára mellékhalként számoltunk. Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy egyre csökken a csapósügér állomány, a nemrég telepített balint pedig nehéz megfogni. Tamás csapattársammal megegyeztünk, hogy Ő a csapósügeres helyeket próbálja felderíteni a versenyt megelőző két hétben, én pedig megpróbálom megfogni a látóképi balinokat. Tamás a versenyig nem igazán talált sügeret, nekem viszont a három balinozásra szánt napon 2-3 óra horgászattal mindig sikerült legalább egy halat fognom. A verseny hátralévő idejében nagy önbizalommal kezdtem balinozni, hamarosan akasztottam is egyet, de rövidesen lemaradt. Közben Tamás próbált csapót fogni és egy óra alatt meg is fogta a két méretes példányt, amivel most is bizonyította mekkora klasszis. Javaslatomra, a hátralévő alig egy órában mindketten a balinokat kergettük, mert úgy gondoltam, nagyobb eséllyel megfogjuk, mint a csukát. Nagy hiba volt részemről, mert a verseny végét jelző kürtszóig kapásunk sem volt. A korábbi magabiztosságom elszállt és biztos voltam benne, hogy a rossz döntésemen elúszott a versenyünk. Tudtuk, hogy az előző évek dobogós pontszámaihoz viszonyítva jól fogtunk, de azt gondoltam, hogy ha nekünk jól megy, akkor másoknak is. Nagyon kellett volna az a balin. A parton az eredményhirdetésre várva a többi csapattal esélyeket latolgatva kiderült, hogy nem is olyan rossz az a 8 bónuszos hal és egy harcsa, amit csapattársammal összehorgásztunk. Amikor kiderült, hogy benne vagyunk az első tízben, már a dobogóban is reménykedhettünk. Hamar kiderült, hogy az első két hely egyikéig horgásztuk magunkat, és innen lett igazán izgalmas az eredményhirdetés. Kiderült, hogy az első két helyezett azonos számú halat fogott, azonos bónusszal a különbség mindössze 26 pont. Persze következett némi időhúzás, dobpergés, de amikor kimondták, hogy a második helyezett két csukát is fogott, már tudtuk, hogy nekünk maradt a megtisztelő első helyezés. Örömünket nehéz volt palástolni, nem számítottunk ilyen eredményre.

Hajdu Tamás:

“Versenykörülmények

Hidegfronttal érkezett a verseny napja, a szombat borongós és esős volt, így már az edzésnapot sem tartottuk meg, bár nem csüggedtünk miatta, hiszen bíztunk a helyismeretünkben. Vasárnap azért megcsillant a remény az időjárás javulására, de így is hatalmas széllel fogadott minket a Látóképi-tározó. Front ide vagy oda, izgatottan vártuk a versenyt.

Versenytaktika

Egy különleges pontozási szabályrendszer teszi izgalmassá ezt a megmérettetést, ahol a ragadozó halfajták két-két darab értékelhető példányára bónuszpont jár, a hosszúkra adott pontok mellé tehát a lényeg, hogy legalább kettőt megfogjunk minden fajta ragadozóból. A verseny elejét a süllőre, kősüllőre szántuk, ezt már jóval korábban megbeszéltük, viszont tudtuk, hogy ezt keményen befolyásolni fogja a sorszám, amit húzunk. Sajnos, mint a tavalyi évben idén is utolsó előttinek indulhattunk 45.-ként.  A süllők után egyértelmű volt, hogy a partszélek felé vesszük, majd az irányt ahol a többi ragadozófélét próbáljuk horogra csalni. Próbáltunk olyan helyet keresni, ahol némileg mérsékeltebb a szél.  A lényeg az volt, hogy egymásétól eltérő módszerekkel pergessük meg a sekélyebb víz tereptárgyait, hogy célzottan minden fajból tudjunk fogni.

Favorit csali

Egyértelműen a gumik hozták a legtöbb akciót. Mivel kissé behúzódtak a halak a partszél nádasaiba olyan csali kellett, amit be is tudtunk hozzájuk juttatni.  A balinokat thrillekkel próbáltuk kergetni.

Mi volt számomra a legnehezebb a versenyen?

Sokat küzdöttünk a nagy erejű széllel, mint minden versenyző és ez nagyon megnehezítette a kis csalik kontrollálását főleg a köves és a csapósügér keresgélése közben küzdöttem ezzel, mivel ezek megfogását én vállaltam a teamen belül.

Élmények

Eleve nagy élmény számomra, hogy egy nemzetközi versenyen részt vehetek, és elismert versenyzőkkel szállhatok vízre. A verseny egyik emlékezetes pillanata mégis Zsolti csapattársam második kifogott pisztrángsügérének megszákolása volt, amit egy vízbedőlt fa vastag ágai mögül kellett volna megszákolnom, de egyszerűen nem értem el és valahogy ő nyúlt be érte az ágak felett, a csónak oldalán recsegtek az ágak, de Zsolti higgadtságának és nem kis tapasztalatának köszönhetően meg lett a hal.

Csapat együttműködés?

Szerencsésnek érezhetem magam, mert a csapattársam mindenben támogatott, amit ki szerettem volna próbálni a versenyen és a rábízott feladatot is jól teljesítette. Mivel nekem egy sérülés miatt fájt a jobb csuklóm, amiben a botot tartottam ezért számára nem volt kérdés, hogy ki melyik halfajt fogja. Nekem kövest és csapót kellett fognom és a csukákat is vártuk a kis csalikra beesni, Zsoltinak a süllő, feketesügér és a balin jutott.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodtam?

Kevés versenyen szerepeltem eddig, úgyhogy minden egyes versennyel több maga a versenyszintű tapasztalat, hogy osszuk be az időt, mikor engedjünk el egy nem működő helyet vagy csalit, de most talán az volt a legnagyobb tapasztalat, hogy kitartással és persze szerencsével meg lehet nyerni egy ilyen magas színvonalú versenyt is, még ha nem is hiszel benne.

Hogyan éltük meg a sikert?

Fogytak a versenyzők és a helyezések és mi egyre izgatottabbak lettünk. Amikor Varga Pál elkezdte mondani abban a hihetetlenül izgalmas stílusában, hogy a második helyezett  x cm csukával …….., na, akkor már biztosan tudtuk, hogy sikerült, mert mi nem tudtunk csukát fogni. Azt hiszem életünk egyik legboldogabb pillanata volt. Én még másnap sem hittem el, hogy nyertünk egy Hírös Yacht 5.0 fish boatot.

Köszönjük e verseny összes szervezőjének és külön Varga Pálnak, aki sokat dolgozik azért, hogy népszerűsítse, és magas színvonalúra emelje hazánkban a pergetést.”


Legfrissebb Hírek