Karácsonyi süllők, balinok, csukák…

A finomszerelékes békés hal horgászat mellett már évek óta gyakorlom a pergető horgászatot is kisebb, nagyobb sikerrel. Arra nem mernék vállalkozni, hogy komoly következtetéseket fogalmazzak meg, vagy tanácsokat adjak ezzel a szakterülettel kapcsolatban, de egy-egy könnyed kis írást szívesen közzé teszek az olyan horgászataimról, ahol szép élményekkel gazdagodtam.

Szívesen pergetek nyár végi és őszi időszakokban vadregényes folyókon csónakból, esetleg kajakból, vagy akár a parton sétálva is szívesen dobálom akár csatornák partjáról a műcsalit. A horgászélmény hajszolásával ellentétben ezen horgászatokat inkább kirándulásnak élem meg, mintsem fogáskényszerrel párosított rajtam lévő tehernek. Ez a hozzáállás biztosítja azt, hogy minden horgásznapot örömmel élek meg, tudok örülni a természet biztosította nyugalomnak.

A november beköszöntével a pergetőhorgászataim nagyobbik részét már leginkább a Tisza folyó biztosítja. A csónakos horgászat olyan lehetőségeket nyit meg a pergetésben, ami partról lévő dobálás esetében elképzelhetetlen. Ahogy a víz hőmérséklete csökken, úgy húzódik a ragadozó is egyre közelebb a mederközéphez, követve a táplálékául szolgáló keszegrajokat, egyben biztosítva a pergető horgászoknak azt a lehetőséget, hogy a műhalat  a ragadozó aktuális táplálkozási helyén kényelmesen tudja vezetni.

December közepétől tapasztalataim szerint eltűnik az októberben még tömegesen fogható kősüllő, így fogható célhalként december végére a süllők, balinok, és járulékos halként a csukák kerülnek célkeresztbe. Egy-egy horgásznapon általában igyekszek több halfajra is eredményesen horgászni, hiszen az előre eltervezett horgásztaktika sikerességének visszaigazolásához  mégis csak kell az, hogy a horgász keze halszagú legyen.

Bojlis pontyhorgász kollégámmal, Mikivel pecáztam a mai napon, egy eredményes és élményekkel teli napot zárva. Miki még nem ocsúdott fel a csónak libegésének izgalmából, mire én már el is követtem a nap legelső dobását azzal a gumival, mellyel a korábbi horgászatomon eredményes voltam. Ez egyfajta rituálé horgászatról horgászatra annak érdekében, hogy az adott napi eredményes horgászat sikerességét is megalapozzam. Mire Miki az első dobásra szánt csaliját felakasztja, én már az első dobásom csalivezetésének végén járok a 11 méteres mélységben. A csali itt már lassan esik le a mederfenékre, sokat kell várni egy egy újraindításig. Az utolsóhoz közeli csaliemelést követő várakozásba érkezik az erőteljes ütés, szinte botspiccről. A körülményekből kősüllőre következtetek, de amikor a legerősebb botom spiccét lecsavarja a vízig, akkor tudom, hogy ez bizony a nagytestvér….

Dobjuk még ezen a horgászálláson vagy fél órát, de nincsen újabb jelentkező. Ez nem is realitás, hiszen egy-egy napon a téli süllőzés általában 2-3 komoly kapásnál nem ad többet horgászonként. Továbbállunk… A kezdeti sikeren felbuzdulva tovább dobjuk a süllőnek a csalit, s a 3. megállás első dobásánál -egy erőteljes víz alatti facsoport közelében – ismét határozott kapással jelentkezik a tüskéshátú… Rövid, de határozott bevágást könnyed fárasztás követ, majd csónakba kerül a második hal is.

Minek utána nem működik tovább a süllőpeca, célhalat váltunk. Indokolja ezt már a reggeli fényváltási időszak vége is, így könnyű szívvel és új reményekkel fogunk bele valami másba. Ez a valami más a balin. Ebben az időszakban is csapatokban vadásznak az őnök. Leginkább azonos méretű egyedek verődnek egyazon csapatba, s ezen csapatok megtalálása a téli süllőhorgászok elsődleges feladata. Első nekifutásra nem sikerült eredményesnek lenni, így a csónak lekötése és az ebéd elfogyasztása mellett döntöttünk. Szokásos csónakmenü ma is. Szalonnával, kolbásszal, zöldségekkel, lágy kenyérrel, almával, meleg teával és egy kis édességgel… Közben Miki a vállam fölött nézi a vizet, s meglát egy bokor tövében a vízből kiugorva vadászó balint. Tessék? Kérdezem. Ott, a bokor tövében kiugrott a balin, láttam! Nézd a hullámokat! És tényleg. Tovább néztük a vizet, s látszott azon a kis területen az apró halak vízfelszíni aktivitása. Felszedtük a horgonyt, s óvatosan rácsorogtunk a célterületre, a legnagyobb óvatosság mellett. Az akciók sora egy Miki által vízközt vezetett csalin ért koppintással kezdődött. Megörültünk, gyorsan rádobtam, toccs, 2-3 tekerés, kopp. Megvan az első!

Miután megtaláltuk a vadászterületet és a megfelelő vízréteget, sorra fogtuk a szebbnél szebb halakat. Több alakalommal előfordult, hogy mindketten fárasztottunk. Amint a kapások száma és intenzitása csökkent, változtattuk a csali vontatási mélységén, s ez általában meghozta az eredményt. Egymás után fogtuk a szebbnél szebb halakat, s örültünk, hogy a módszer működik, a terv bevált, a horgászmódszer eredményes…

Új terv született, s az esti fényváltási időszak fogósságát szem előtt tartva visszaálltunk a gumihalra és a süllőhorgászatra. Egy sekély homokpad szélét vallatva találtunk keszegrajt, melyen a kidobott jigfej csetlett botlott. Néha-néha a gumi farkát megcsípő karikakeszegek fedték fel magukat, majd az első ragadozó általi koppintásra sem kellett sokat várni. Ugyan az első kapásokból zsákmány nem született, de a ragadozó jelenlét és aktivitás nagyon izgalmassá tette a sekély partszakasz horgászatát. Itt Miki percei következtek, miután több kapást és fárasztás közben történt lemaradást egy csuka koma csónakba terelése követett.

Még mindig nem volt vége, hiszen további kapások jelezték, hogy itt még van érdeklődő, mire a második csuka is megette az offseten felszúrt gumit.

A csipkelődések sora folytatódott, mire egy erőteljesen eső csalin egy kis balin veszített rajta, ezzel a nap utolsó akcióját biztosítva.

Süllők, balinok, csukák… Egy olyan ritka horgászélményben volt részünk, amikor azt a halfajt tudtuk eredményesen megfogni, amit előre elterveztünk, s amire éppen horgászunk. Ezt nevezem igazán sikernek, hiszen az előre eltervezett és felépített taktika sikerének visszaigazolása több esetben is megtörtént. Ez adja a horgászat savát, borsát.

Üdvözlettel: Krakkó Tamás

 


Legfrissebb Hírek