Takács János emlékverseny

Másfél éve már annak, hogy Takács János, a Balmazújvárosi Tiszavirág HE tagja, mindannyiunk Takija itt hagyott bennünket. Emlékére szervezett most az egyesülete emlékversenyt, melyen 38 egykori, és ma is aktív versenyhorgász vett részt. Mondhatni itt volt mindenki, aki az elmúlt 20 év versenyhorgászatát megyénkben meghatározta. Egyfajta öreg fiúk horgászverseny volt ez, ahol a régi barátok, haverok, versenytársak, ifjú versenyzőkkel együtt tiszteletüket tették Taki emléke előtt. Volt mire emlékezni, hiszen nagyon sok vicces történet maradt fenn róla. Adódnak ezek a történetek, az intelligenciájával párosult kellő rafináltságából, vagányságából. Pirkadatkor érkeztem a Sáska horgásztóhoz, ahol Lénárt Gabi, a Tiszavirág HE. versenyszervezője már sztoriban volt…. Hogy milyen sztoriban? Nos, természetesen egy Takis sztoriban…. Köztudott róla, hogy nagyon eredményesen tudta fogni a kárászt, így több alkalommal megjegyezte, hogy: ha ebben a vízben egy kárász lakik, akkor az engem megtalál…! Arra is megtanított bennünket, hogy ha a horgászversenyre autóval érkezünk, akkor a sör előtt nem iszunk felest…..! 🙂 Felemlegettük azon eseteket, amikor két horgászbottal horgászott finomszerelékes versenyeken (ezen versenyeken egy időben csak egyetlen bot használata engedélyezett…a szerk.), vagy a versenyek előtti felkészülési időben, felcsalizott horoggal való (szabálytalan) vízméréseit. Egy alkalommal szintén felkészülési időben egy horgásztársa közölte vele, hogy: te Taki, van itt a haltartó előtt egy döglött hal. Taki: mennyire döglött….? Emlékezhetünk olyan esetre is, mikor matchbottal a kezében, halfárasztás közben a Taki topszetjét elvitte egy lénai tok, melyet talán Sajt fogott ki később a vízből hallal együtt… Számtalan vicces esetre emlékezhetünk vele kapcsolatban úgy, hogy ezt a horgásztársak szeretettel teszik. Nem volt unalmas, és nem volt átlagos sem. Vicces, vidám, jókedélyű és mondhatni vagány. Jellemző volt rá, hogy az átlagos szürkeséget hangos kacajokkal festette színesre. Ezért is szerettük, így szerettük. És vélhetően ezen szeretettől vezérelve jelent meg ezen a szép, napsütéses, szélcsendes őszi napon az egykori horgásztársai nagyon-nagy része. Reméljük, hogy odaát is van lehetősége egy-egy ködös, hűvös, vastagpulcsis korareggelt követően felcsalizni a pecáját, s ha van abban a vízben egy kárász, akkor az megtalálja őt…!

Felesége Mariann és lánya Viktória is kint volt a versenyen, ahol pogácsával kedveskedtek a megjelenteknek. A nap során több esetben tapasztaltam megható pillanatokat, néha egy-egy elcsukló férfihang mellett könnycseppeket is felfedezhettünk itt-ott. De Taki nem ezt várja tőlünk. Ezért legyünk vidámak, életigenlőek, igyekezzünk adott szituációkban meglátni a jót, és legyünk vidámak!

Hangulatképek következnek, eredményhirdetés lejjebb…

 

Üdvözlettel: Krakkó Tamás


Legfrissebb Hírek