Téli süllőzés és rekreáció

A mindennapok rohanásából rendszeresen szükségem van kikapcsolódásra, pihenésre, rekreációra. Számomra egyre inkább fontos, hogy le tudjak lazulni kicsit, egy-egy nehézségekkel teli hetet követően. Igyekszek heti rendszerességgel kijutni a vízpartra télen is. Január, február, itt a nyár… – mondja a közmondás, s ha már január utolsó napját írjuk, kiruccantam András barátommal egy tiszai süllőzésre.

Háttérben látható, hogy a Tisza felettünk elterülő kanyarulatában vaskos jégdugó biztosítja a halak nyugalmát a csónakok mozgásának korlátozásával. Remek napsütéses hideg idő, horgász alig. Legjobb párosítás, bár a horgászható folyószakasz rövid. Tervünk része volt, hogy megkeressük azokat a horgászható vízfelületeket, ahol legkevésbé gondoljuk terheltnek horgászati szempontból a folyót, továbbá az áramlási viszonyok is megfelelőek.

Az őszi pergetések során tapasztalható kisebb méretű süllők, kősüllők kapáskavalkádjával szemben a hideg, fagyos folyón bizony egy-egy kapásnak is örülni kell egész nap. Ezzel számolni kell, bár a természet ilyenkor igyekszik pótolni az élményeket azzal, hogy a hideg téli napok sokszor egyetlen süllőkapása termetes tüskéshátút  rejteget magában. Sokáig nem értettem, hogy mi az izgalmas abban, ha reggeltől estig a fagyos hidegben elemelem a csalit, majd visszaejtem. Teszem ezt akár több ezerszer, várva, hogy az egyik emelés és visszaesés között koppanjon a pecabot hegye. Ehhez megszállottság, függőség és kitartás kell, máshogy nem megy.

A kristálytiszta égen közben vadludak tízezrei szelik a levegőt, megtörve a kapástalanság néma csendjét.

A folyó az elmúlt napok enyhébb időjárásának okán kissé gyorsult, így előkerültek a 12-15 grammos fejjel szerelt gumihalak, melyek ebben a szezonban nem voltak jellemzőek. Dobtuk, húztuk, semmi. Majd a kapástalanságot András csalijának elragadása követte, mely vissza adta a reményt mindkettőnknek.

Kitűnő hal, kitűnő kép, kitűnő élmény.

Tovább húztuk a csalit, cserélgettük azokat, helyszínt változtattunk, gondolkodtunk, reménykedtünk,esélyt latolgattunk. Ez mindig így szokott menni.

Vissza a jég birodalmába, az öreg süllő ott lakozik. Mikor, ha most nem? Menjünk!

Aztán megint több órás dobás-húzás után, a csónak közelébe érkező és leesni nem akaró csali talajfogása előtt egyetlen pillanattal (egy pillanat = 0.3 sec. :-)) kopp! S mint ahogy az a nagy könyvben meg vagyon írva, süllő! Nem az apró fajtából. Tapasztalataim szerint ezt a méretet már lehet termetesnek nevezni, hiszen ezek fogási gyakorisága éves átlagot tekintve erősen elmarad a 40 cm körüli példányok fogási gyakoriságához képest.

Egy antikolt, mosolygósabb kép, melyről látható, hogy a 4 inches csalit teljesen elnyelte.

Végezetül egy fiatalos selfi, mellyel megörökítettük ezt a kitűnő napot.  Sok halat nem fogtunk, sőt kapásunk is mindösszesen kettő volt, melyből két gyönyörű halat fogtunk. Elégedettek vagyunk. Üdv.: KT.


Legfrissebb Hírek